Ahogy én látom a maszkákat… címmel RAJZPÁLYÁZATot hirdet a Bácskai Művelődési Központ.
Az alkotásokat Maszkajárás témakörében várjuk, tetszőleges technikával elkészítve, A/4 méretben.
A beérkezett pályamunkákból virtuális kiállítást rendezünk a Bácskai Művelődési Központ facebook oldalán, valamint egy válogatás megtekinthető lesz a Bácskai Művelődési Központban (Szentháromság tér 3.) a rendezvény ideje alatt, 2024. február 9-10-én.
Négy korosztályban nevezhetnek az indulók:
- óvodás,
- általános iskola alsó tagozat
- általános iskola felső tagozat
- középiskolás korosztály
Minden korosztályból az első három helyezett díjazásban részesül.
A művek beérkezési határideje: 2024. február 1. 20 óra
A pályaműveket az alábbi címre kérjük eljuttatni:
Bácskai Művelődési Központ (Bácskai Kultúrpalota, 6500 Baja, Szentháromság tér 3.) postai úton vagy személyesen az információs pultba.
Kérjük a rajzok hátulján a mű címét, a gyermek nevét, iskoláját és osztályát, valamint a szülő telefonszámát feltüntetni!
Eredményhirdetés: 2023. február 10. 12:00 óra, Bácskai Művelődési Központ (Szentháromság tér 3.) Ezen a napon 10 órától kézműves játszóházba várjuk a gyermekeket ugyanezen a helyszínen.
Információ: info@bacskaimk.hu
+36 30 3456043
Segítségül kérem, olvassa el dr. Sokcsevits Dénes írását a néphagyományról!
Dr. Sokcsevits Dénes:
A maszkajárás szokása Baján
A bajai bunyevác népesség származását, eredeti lakóhelyét tekintve nem egységes, de a 18. század folyamán nyelvében, szokásaiban egységes közösségé formálódott. Népszokásaik jelentős részben hasonlóságot mutatnak a környező bunyevác falvak lakónak szokásaival (sőt, egyes hagyományaik rokonságban állnak a horvátországi Gorski kotar és Lika területén élő bunyevác csoportokéval is) – egy nagy eltéréssel: a farsangi alakos maszkajárás egyedi bajai sajátosság, csak a bajai bunyevác közösség hagyományának része! Bár a horvát tengermellék bunyevácainál is farsangi szokásként vannak maszkák – ők mačkare névvel illetik, de nincsenek meg náluk a jellegzetes bajai figurák. Egyedül Pag szigetén jelenik meg a didák alakja, de csak ez a figura, a többi bajai szereplő ott nem ismeretes. A medve alakja a somogyi horvátoknál (Berzencén) is megvolt, de a többi bajai figura nem. A bajai maszkajárás szokását tudományos igénnyel először Kovács Antal írta le 1903-ban a Néprajzi Értesítő hasábjain (ugyanebben a folyóiratban a mohácsi busójárás leírása csak 4 évvel később, 1907-ben látott napvilágot Ernyei József tollából).
A legnagyobb bajai farsangi esemény a maszkajárás (bunyevácul maškare) még a két világháború között is megmozgatta az egész várost (a nagyprélón, vagy az assonyfarsangon csak a bunyevác közösség tagjai vettek részt). Lovas maszka csapatok jelentek meg, lovaskocsin (ha hó volt, szánon) hozták a zenészeket, mindenki vagy ünneplő ruhát öltött, vagy beöltözött maszkának. Ahogy Mohácson a busók, itt is családi együttesek léptek fel, a négy legjellegzetesebb figura a medve (medo) és a medvetáncoltató: a bosnyák, valamint a didák és abotos. Eredeti öltözékük nagyrészt improvizált volt, birkabőrök, zsákok, rongyok képezték. A medve hosszú subát viselt (eredetileg sötét színű birkabőrből) a medve fülét a zsák két csücskének elkötésével alakították ki. A medvét láncon vezette egy turbános, arcát kipirosító, kötényként hímzett törölközőt (peškir), piros szoknyát és csizmát viselő férfi, aki az egykori Osztrák-Magyar Monarchiábat járó bosnyák medvetáncoltatókat idézte fel keleties külsejével..Mind a medve, mind a didák a telet, a sötét erőket jelképezi, el is verik őket alaposan, a medve a végén meghempereg a födön is (mintegy a tél halálát ábrázolva). Móka, kacagás kísérte az eseményt, szokás volt a nemi szerepcsere is, nők férfinak, férfiak nőknek öltöztek és időnként vaskosabb szexuális és más nem éppen szalonképes jellegű tréfákat is megengedtek maguknak (emiatt nagyon fontos, hogy a szereplőknek tilos levennie a maszkot – ez a szabály egyébként a mohácsi busóknál is érvényes). A két-két páros (több ilyen négyes is volt egyszerre) körbejárta a közönséget, a medve a bosnyák felszólítására: „Igraj malo, medo!“ esetlenül, igazi medve módjára táncolni kezdett. A medve szakajtót, vagy kosarat is hordott magával, azzal koldult jutalmat a maga illetve gazdája számára. A didák ruhája alá, a hátára szakajtót kötött, ezzel fogta fel a botos által reá mért ütéseket. A medve, a bosnyák jelmezébe eredetileg csak felnőtt (házas) ember öltözhetett be, a didák és a botos fiatalabb személy, sőt nő is lehetett (persze férfinak maszkírozva), sőt egyes feljegyzések szerint a rendezvény végén, megunva állandó csintalankodásait, a didákot a fiatalság elkergette.
A huszadik század elejére a város egész polgársága beszállt a farsnagi mulatságba és négy fő figurán kívül számos más jelmezt is öltöttek (az eredeti négy figura alakjába csak az alvégi bunyevácok öltöztek be ekkor is), a leggyakoribb a vándor cigány család volt, de volt aki katlannak, más használati tárgynak öltözött, (Solymos Ede feljegyzése szerint fehérbe öltözött boszorkányok is voltak), babakocsit is toltak (benne általában csecsemőnek öltözött, kisebb termetű felnőttel). Az egész esemény nagy zárása egy össznépi nagy körtánc (veliko kolo) volt, amelyre régen a városi tanács tagjai is kilátogattak Alvégre. Ükapám, Bukovácz szenátor úr és tanácstagtársai is eljöttek minden évben, ahol ükanyám nemes Rudics Anna és a az alvégi asszonyok frissen sült rétessel és forralt borral várták őket. Itt jegyezném meg, hogy a bunyevácoknál szokás volt sós túrós rétest, sós túrós kalácsot és buktát is sütni, nemcsak édeset. Sajnos, később, a huszadik század velején, majd a két világháború között a városi hatóságok egyre kevesebb megértést tanúsítottak e szokás iránt (az egyház már a korábbi évszázadokban is berzenkedett e farsangi népszokás ellen, elsősorban annak szabadossága, erőteljes erotikus tartalma miatt), Később a második világháború után, 1956-ban,. majd a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években még fel-felélesztették a szokást (1976-ban Csilics Sándor szervezte meg). de a bajai bunyevácság asszimilációja miatt mára a maszkajárás gyakorlatilag megszűnt….
A maszkajárás szokását Baja város támogatásával, a bajai Horvát Önkormányzat és más bácskai horvát szervezetek, együttesek támogatásával 2020. február 22-én sikerült feléleszteni.
